Csütörtök

Hol a reggelim?


Éppen hasizomerősítést tartok. Erőlködni kell még az anyagcseréhez...


A karmester óriási átéléssel vezényel.


Laci bácsi is átugrott tiszteletét tenni St-Gilles legifjabb polgára előtt.

Elbeszélgettünk a könnyűzenei trendekről és a Magyarország-Málta meccsen nyújtott szégyenteljes teljesítményünkről.
Az kiderült, hogy a focihoz nem nagyon ért, hiába olvassa a sporit minden nap. ;-)

Miután elment, még sokáig töprengtem a hallottakon. Remélem máskor is benéz hozzánk.

Ja, azt majdnem elfelejtettem, hogy voltunk ma is dokinál. Tudjátok, a Xénia néninél.
Állítólag minden rendben. Ezt ő tört magyarságával így fogalmazta meg:
"Hááát, én nagyon szépen látom ez a gyerek."
Majd hozzátette a biztonság és a nyomaték kedvéért:
"Szüperbébé"
Remélem ettől most anyáék kicsit megnyugodnak. A Xénia meg is tiltotta nekik, hogy minden nap mérjenek. Heti egyszer engedélyezett a mérlegelés. Ezt én egy cseppet sem bánom.
:-)

Variációk egy témára

Szerda

Ébredés után.


Anya vállán büfizek.


Délelőtti mimika-gyakorlat.



Nyugágyban, erkélyen.


Délután újabb látogatóm akadt.


Olyan kedves hangja volt, muszáj volt kinyitni a szemem és megnézni ki is az.


Aztán kicsit sírdogáltam, de csak azért, hogy kényeztessen Claudia néni.


Kényelmesen tudtam az ölében elmélkedni.

Kikocsiztam

Ma kivételesen szép idő volt, csak úgy sütött a nap. Alig bírtam tőle aludni...

A jó időre való tekinttel úgy döntöttem, kikocsizom. Befogattam a szülőket és kihajtattam a városba. Na nem messzire, csak ide a térre meg a boltba. Íme a verdám és benne én. (A téli gumikat már felrakattam, így nem olyan dögös, de tavasszal kabrióvá is alakítható lesz.)


Az őrült száguldástól persze rendkívül elfáradtam, amit az erkélyen napozva pihentem ki.


Majd ordítva követeltem az uzsonnámat. Mi mást tehettem volna, ha szép szóból nem ért elsőre a személyzet???


Miután a tűző napot meguntam, bevonultam a saját fotelembe. Apa újította ebayen. Jó mi?


Persze itt sincs mindig nyugalmam; néha megijesztenek a furcsa éles hangok. Ezek általában az apu által hallgatott zenéből jönnek...majd elbeszélgetek vele zenei ízlés ügyében.

Nyaki és pufi

Szabi bácsinak és Irina néninek ajánlva.

Séta

Ma először voltam igazán házon kívül. Elmentünk sétálni a szemközti házak mögött rejtőzködő mini-parkba, utána meg elkísértem anyáékat vásárolni.

Már akkor sejtettem, hogy valamiben sántikálnak, amikor rugdalózó helyett vagány utcai szerkót adtak rám:

Autós póló, autós harisnya,


kertésznadrág,



nyuszis kabát,


kenguru (+ autós sapka!),


és végül apára csatlakozva útra készen.

Megnéztem tehát magamnak Saint-Gillest, és nem tűnt rossz helynek. Mondjuk sokat nem láttam belőle, mert ahogy kiléptünk a lépcsőházból, egyből elaludtam. Ez a ringatózás ismerős nekem a pocakbeli időkből.
Ahogy hazaértünk a sétából, rögtön le is dőltem, hogy kipihenhessem a gyaloglás fáradalmait. Még átöltözni sem volt időm.


A nap fénypontja azért mégiscsak a fürdés volt. Hú de finom meleg a víz!

A pápai nuncius grimasza

No comment.

A brüsszeli gyereklátogatók

(Jókai után szabadon)

Járni még egy ideig nem fogok tudni, de álmomban azért gyakorlom. Persze van még mit csiszolni rajta, de kezdetnek nem rossz, ugye?



Ma először volt komolyabb vendégjárás nálunk.
Persze nem engedtük, hogy tömegével járuljanak színem elé a rajongók; csak szépen egyesével. És természetesen üres kézzel sem jöhettek. Az egyik tökkrémlevest hozott, a másik almás-sajtos csirkemellet. Anyáéknak. (Egyébként foglaltassék aranyba a kezük!)
Nekem meg mindenféle játékkal akarták kiszúrni a szemem. Hát mi a baj a csokival?
Végül sikerült kiengesztelniük. Hiába, ki ne élvezné, ha csinos csajok kézről kézre adnák???

Először úgy tettem, mintha aludnék. (Jó horgász beetet...)


Nagyokat ásítottam, mintha egyáltalán nem érdekelnének.


Aztán szép lassan kezdtem őket elbűvölni. Persze nem tudtak ellenálni az őzikeszemeknek.


Apa azt mondta, jól jegyezzem meg ezt az időszakot, mert soha többet nem fogom tudni azzal szórakoztatni a lányokat, hogy ártatlan szemmel bámulok rájuk, ásítozom, és néha trottyantok egyet. Néhány év, és ugyanez tűrhetetlen viselkedésnek minősül majd.

Szóval azt a következtetést kell levonnom, hogy jól áll nekem a hölgytársaság.
Bár Kata nénivel nem mindig egyezett érdeklődésünk iránya...


Orsi néninek pedig durván hátat fordítottam.


Azért máskor is szívesen veszem, ha meglátogatnak. Jókat nevettünk együtt.


Persze azt legközelebb nem fogom tolerálni, ha kitúrnak a nagy csíkos puhaságról. Nem Huszt vára ez!

Az én kanapém az én váram!!!

R.E.M.

No comment.
(Hétfő reggeli ajándék a törzsolvasóknak.)