Így (s)írunk mi

A történelemhamisítás vádjának szörnyű árnya vetődött blogfőszerkesztő jóapámra, mivel minden képen mosolygok vagy alszom. Hát akkor most megpróbáljuk helyrehozni a dolgot. Lássatok csodát! Én is szoktam sírni.
Íme hát, így sírunk mi.

Apának.

Szűcsnagyinak.

Bírónagyinak.

Vendégkislányoknak.

Apának újra.

Csak éppen anyának nem szoktam sírni. Vagy legalábbis dokumentált esetről nincs tudomásunk. Ez nem lehet véletlen ...

Hasonmásverseny

Felmerült bennem, hogy nevezek a Paudits Béla hasonmásversenyre, de az elmúlt napok bulvár-eseményeinek tükrében inkább elhatárolódni kívánok az említett kopasz majomtól. (Ugye-ugye, mire jó a nagyszülők által külföldre csempészett, a mellékhelyiségben rejtőzködő Blikk magazin...) Meg ennyi erővel akár Kojakkel is komoly hasonlóságok találhatóak.

A Telly Savalas legalább nem olyan rossz arc, és még nyalókája is van. (Újabb párhuzamot vélek vízionálni majdani kétéves önmagammal.)

Úgy tűnik, hogy erre a hasonlóságra Hollywoodban is felfigyeltek, mert egyből felkínálták nekem az új Kojak film főszerepét. (Hogy miként jutottunk a plakáthoz, az maradjon a mi titkunk.)

Lesifotók

Nagypapa szeme fénye

A nemi esélyegyenlőség jegyében nagypapának is szentelünk egy külön post-ot. Meg csakazértis. Meg egyébként is. Meg a miheztartás végett. Meg miazmás.

Természetesen nagypapa szűkszavúságához méltó módon kommentár nélkül, mert hát a nagyi dumáját is bírom, de azért egy széles, izmos férfiváll nyugalma semmihez sem fogható...

Nagymama szeme fénye

Az az igazság, hogy a nagyira nem lehet nem odafigyelni. Folyton beszél hozzám - ami jó, viszont egy szavát sem értem - ez nem annyira jó. Abban reménykedem, hogy ez egyszer majd megváltozik...Addig csak szájtátva hallgatom.

Csak sejtem, hogy vicceseket mond; ilyenkor jólnevelten mosolygok. (Vagy cinkosan kacsintok?)


Amikor végképp érthetetlen a sztori, nagypapira tekintek kétségbeesetten, hátha ő majd segít kibogozni a történet szálait. (Az a sejtésem, hogy ő sem mindig érti teljesen, csak úgy tesz mintha...)


Na itt untam meg a mesedélutánt:

Anyával kettesben

No comment.

A büszke nagyszülők

Továbbra is Szűcsnagymama és Szűcsnagypapa kitüntető figyelmében lubickolok. Úgy tünik, mindkét félnek nehezésre esik betelni a másikkal.

Nagyival sokat nevetgélünk.

A nagypapával (The Artist Formerly Known as PaliBácsi) komolyabb témákat feszegetünk.



Estére mindenki elfárad egy kicsit; persze főleg én.

Ekkor jön a fürdetés ideje, amihez old-school fürdőszettet öltök. (ún. Csíkos úr szett.)


Ezen még nekem is nevetnem kell...

Festum omnium sanctorum

Ezt a bejegyzést dédnagyszüleim emlékének ajánlom.

------------------------------------------------------------------------------------------------

Na de komolytalanra fordítva a szót, folytassuk a "Boti kalandjai a pocakon túl" sorozatot. A legújabb epizódban arról lesz szó, miként is készülök az olimpiára távalvás kategóriában. (Gondolkodtam még a távpisilésen is, de kiderült, hogy profik nem indulhatnak...)

Maradtam tehát annál, amit 'csak' amatőr szinten űzök.

De ami igazán fontos, hogy szeretem csinálni. Persze ettől még rettentő komolyan veszem.
(Kicsit cseresznyeszáj?)

Itt éppen az edzőmtől (aki többszörös országos alvóbajnok és egyben a példaképem is) kapok tanácsokat.

Bemelegítés és nyújtás apával.

Fejben rákészülök a gyakorlatra.

Az utolsó taktikai megbeszélés.


A rajt előtti másodpercek izgalma.

Mitsütszkisszűcs

Végre megjött Szűcsnagymama és Szűcsnagypapa! Hurrá!

A gyűrűk ura

Álmomban a gyűrűgyakorlatomat tökéletesítem. Úgy is mondhatnám: árnyékolok. Csak úgy Csollány-Szilveszteresen. (És ha éppen tudni akarjátok, a nyuszik a közönség.)

Míg fekszem kiterítve

[A korábban itt szereplő képet egyes olvasók vallási érzékenységére való tekintettel töröltük.]

Csak néztek, mi?!

Fiúk együtt -- Male bonding

Apa végre hazajött a békaevők országából.

Bár még mindig erős fokhagymaszaga van...szeretünk együtt vacsorázni.

És képzeljétek, már egyedül eszem.

Persze csak a fotó kedvéért...de a cumisüveget nem szívesen engedem el. Tudjátok, hogy van ez: az a biztos, amit az ember maga csinál.

Ami pedig a fater és közöttem fennálló esetleges hasonlóságot illeti, azt hiszem, ez a kép minden alaptalan vádat megcáfol.

Pénteki retrospektív

Sziasztok!

Megint itt vagyunk!
Egy rövid képösszeállítással tekintünk vissza a hétre.

"Fel a kezekkel!" Nyuszik vigyázzák álmomat az új járókámban, amit asszem egy ideig csak "fekvőkének" használok.


Közlekedési rendőrnek készülök...


Vagy mégis inkább karmesternek?

Bíró nagyival


A homlokráncolós rutinom.


A méhecske méz után kutat.