Fiús képek

A lányok kedvéért következzenek most csak fiús képek.

Valaki szólhat a faternak, hogy ne vágjon mindig ilyen arcokat.

Garcia bácsi vendégségben. Tőle kaptam a 'nuncius' nevet.

És még egy Szabó Petyával. (telefonszám a szerkesztőségben)

Három generáció avagy a Szűcsök


Reszkessetek csajok!

Márton nap

Tulajdonképpen akkor most nekem névnapom volt? Mert nem vettem észre az ünneplést. Arról nem is beszélve, hogy lúdnak, libának nyomát sem láttam. Hát milyen dolog ez, kérem szépen? A hagyomány az smafu? Muszáj lesz kérdőre vonni apáékat!

Mindenesetre utánanéztem, hogy mi is ez a Márton nap dolog. Akinek már a könyökén jön ki, az most ne nézzen ide:

Valamikor a Márton-nap az óév utolsó munkaünnepének számított. Ekkorra már hordókba került az újbor, bezsákolták a kamrákba a lisztet, a betakarított terményeket. Véget ért a mezőgazdasági munka, elszámoltak uraiknak a jobbágyok, megfogadták az új pásztorokat. A házasemberek a disznótorokra, a kisgyermekek pedig a tél örömeire készülődtek, mert a népi hagyomány úgy tartja, rendszerint ilyenkor esik le az első hó. November 11-én, Márton napján szokták az addigra meghizlalt ludakat levágni és megsütni. Ebben a szokásban régi pogány hagyomány él tovább. E napra esett ugyanis a germánok hálaadó ünnepe a jó termésért, akik ebből az alkalomból madár-, többnyire libaáldozatot mutattak be az isteneknek. Hitük szerint ilyenkor Wotan fehér lovon átlovagolt a vidéken, s nyomában mindenkinek bőséges ennivaló jutott az asztalára, amit az elkövetkezendő év kedvező előjelének tekintettek. De e napon - amely Aesculapius ünnepe volt - a rómaiaknál is libát tálaltak fel az asztalra. A liba különösen tisztelt állatnak számított, mióta a Capitolium lúdjai ébresztették fel a fáradt őrséget, mikor a gallok megpróbálták azt éjszaka elfoglalni. Aesculapiust az orvostudomány, a megújhodó élet isteneként tisztelték, ezért áldoztak neki ilyen értékes állatot az asztal örömeinek adózók. Mindez a hagyomány tovább élt a Márton-napi lúd fogyasztásának szokásában. A szent ludak alakja pedig a következőképpen kapcsolódott egymáshoz: mikor Mártont püspökké választották, ő szerénységből, alázatosságból bebújt a libák óljába, hogy ne kelljen a magas méltóságot elvállalnia. A ludak gágogása azonban elárulta rejtekhelyét.

Lényeg, hogy nekem erről tudomásom sem volt, ezért átaludtam szinte az egész napot.

Azért ha liba nem is volt, anyatejet kaptam bőven. És már szeretem fogni a cumisüveget!

A családi igazgatótanács ülése

Szerda este összehívtam a családi igazgatótanácsot, hogy elbeszélgessek anyával és apával a rövid-, közép- és hosszútávú stratégiai terveikről. Ezek nélkül hogyan tervezzem, hogy mikor fogok felülni, felállni vagy beszélni?

Napirendre került a családi költségvetés, és szót ejtettünk a babakocsi lízingjéről is. Az önálló utazási költségtérítésre vonatkozó beterjesztésemet leszavazták, arra hivatkozva, hogy felügyelet nélkül nem utazhatok.
Mivel a szobatisztaság egyelőre csak a távlati tervek között szerepel, ezért a jövő évi költségvetésben egy jelentősebb összeget irányoztunk elő pelenkára.
Összességében hasznosnak ítélem az IT ülést, de azt előre megmondom, hogy a következő alkalommal nem vagyok hajlandó nyakkendőt kötni, mert most sem volt sajtó.

Van egy új barátom

Képzeljétek, van egy új barátom. A minap kaptam nagypapiéktól. A hivatalos neve Babiage Doodoo, de én csak úgy hívom "glueglu".

Elsőre egy egyszerű plüssmacinak tűnik, de annál sokkal több. A pocakjába egy hangdobozt rejtettek. Ha felsírok, bekapcsol és az anya pocakjából ismerős méhhangokat játszik. Nagyokat alszunk együtt.

Egy kicsit hűtlen is lettem a korábbi nagykedvenchez, a sárga nyuszihoz. (Szimbolikusan: hátat fordítottam régi barátomnak...)


Így most a csíkos macival kéz a kézben múlatjuk a napjainkat.

Így (s)írunk mi

A történelemhamisítás vádjának szörnyű árnya vetődött blogfőszerkesztő jóapámra, mivel minden képen mosolygok vagy alszom. Hát akkor most megpróbáljuk helyrehozni a dolgot. Lássatok csodát! Én is szoktam sírni.
Íme hát, így sírunk mi.

Apának.

Szűcsnagyinak.

Bírónagyinak.

Vendégkislányoknak.

Apának újra.

Csak éppen anyának nem szoktam sírni. Vagy legalábbis dokumentált esetről nincs tudomásunk. Ez nem lehet véletlen ...

Hasonmásverseny

Felmerült bennem, hogy nevezek a Paudits Béla hasonmásversenyre, de az elmúlt napok bulvár-eseményeinek tükrében inkább elhatárolódni kívánok az említett kopasz majomtól. (Ugye-ugye, mire jó a nagyszülők által külföldre csempészett, a mellékhelyiségben rejtőzködő Blikk magazin...) Meg ennyi erővel akár Kojakkel is komoly hasonlóságok találhatóak.

A Telly Savalas legalább nem olyan rossz arc, és még nyalókája is van. (Újabb párhuzamot vélek vízionálni majdani kétéves önmagammal.)

Úgy tűnik, hogy erre a hasonlóságra Hollywoodban is felfigyeltek, mert egyből felkínálták nekem az új Kojak film főszerepét. (Hogy miként jutottunk a plakáthoz, az maradjon a mi titkunk.)

Lesifotók

Nagypapa szeme fénye

A nemi esélyegyenlőség jegyében nagypapának is szentelünk egy külön post-ot. Meg csakazértis. Meg egyébként is. Meg a miheztartás végett. Meg miazmás.

Természetesen nagypapa szűkszavúságához méltó módon kommentár nélkül, mert hát a nagyi dumáját is bírom, de azért egy széles, izmos férfiváll nyugalma semmihez sem fogható...

Nagymama szeme fénye

Az az igazság, hogy a nagyira nem lehet nem odafigyelni. Folyton beszél hozzám - ami jó, viszont egy szavát sem értem - ez nem annyira jó. Abban reménykedem, hogy ez egyszer majd megváltozik...Addig csak szájtátva hallgatom.

Csak sejtem, hogy vicceseket mond; ilyenkor jólnevelten mosolygok. (Vagy cinkosan kacsintok?)


Amikor végképp érthetetlen a sztori, nagypapira tekintek kétségbeesetten, hátha ő majd segít kibogozni a történet szálait. (Az a sejtésem, hogy ő sem mindig érti teljesen, csak úgy tesz mintha...)


Na itt untam meg a mesedélutánt:

Anyával kettesben

No comment.

A büszke nagyszülők

Továbbra is Szűcsnagymama és Szűcsnagypapa kitüntető figyelmében lubickolok. Úgy tünik, mindkét félnek nehezésre esik betelni a másikkal.

Nagyival sokat nevetgélünk.

A nagypapával (The Artist Formerly Known as PaliBácsi) komolyabb témákat feszegetünk.



Estére mindenki elfárad egy kicsit; persze főleg én.

Ekkor jön a fürdetés ideje, amihez old-school fürdőszettet öltök. (ún. Csíkos úr szett.)


Ezen még nekem is nevetnem kell...

Festum omnium sanctorum

Ezt a bejegyzést dédnagyszüleim emlékének ajánlom.

------------------------------------------------------------------------------------------------

Na de komolytalanra fordítva a szót, folytassuk a "Boti kalandjai a pocakon túl" sorozatot. A legújabb epizódban arról lesz szó, miként is készülök az olimpiára távalvás kategóriában. (Gondolkodtam még a távpisilésen is, de kiderült, hogy profik nem indulhatnak...)

Maradtam tehát annál, amit 'csak' amatőr szinten űzök.

De ami igazán fontos, hogy szeretem csinálni. Persze ettől még rettentő komolyan veszem.
(Kicsit cseresznyeszáj?)

Itt éppen az edzőmtől (aki többszörös országos alvóbajnok és egyben a példaképem is) kapok tanácsokat.

Bemelegítés és nyújtás apával.

Fejben rákészülök a gyakorlatra.

Az utolsó taktikai megbeszélés.


A rajt előtti másodpercek izgalma.

Mitsütszkisszűcs

Végre megjött Szűcsnagymama és Szűcsnagypapa! Hurrá!