péntek, november 24, 2006

Haute couture 3

Eat your heart out Jean-Paul Gaultier!

A csíkosat mintha nekem találták volna ki... Nem csak kanapéban szeretem...
Jelentős mennyiségű csíkos ruhát halmoztam fel az elmúlt két hónap során. Egyszerűen nem tudok nekik ellenállni, ha meglátom a kirakatban...Lássuk tehát milyen dizájner-darabokat rejt a szekrény mélye!

A színkoordináció fontosságát nem tudom elégszer hangsúlyozni. Kérdezzétek csak meg a MesterIldi nénit!

A lezserséget komolysággal lehet ellensúlyozni.

Kékek és csíkok minden mennyiségben!

Még több csík.


Még az alsógatyám is csíkos!

A legújabb szerzeményem. Rabminta újraértelmezve.

Haute couture 2

Boti megvillantja őszi/téli kollekcióját (2. rész)

A csípős belga szél ellen fontos a réteges öltözködés! Még ha apa hasán is lógok majd a kenguruban. A Ferrari-piros kozmonauta ruha a kedvencem. Ebben szoktam piacozni.

Néha jobb elkerülni a félreértéseket: Before you ask, I'm a boy!


Az alkalomhoz igazodni kell! Ha vendégek jönnek, az otthoni játszósat valami nagyfiúsra cserélem.

És persze, ha mi megyünk vendégségbe, akkor is kicsípem magam. Sose lehet tudni, mikor fut össze az ember egy csinos lánnyal.

Haute couture 1

Boti megvillantja őszi/téli kollekcióját (1. rész)

Fürdéshez a régimódi textilpelenka dukál. Oldschool is back!


Télen is fontos a megfelelő alsóruházat. Sportos testhez a sportos body áll jól.


Házikabát avagy rugdalózó. Állatmotívumos a háziállatkerhez.


Divatos sárga mackófelső és mackóalsó a délutáni tornához.

szerda, november 22, 2006

Újabb látogatók

Kissé szégyenkezve megpróbálom behozni lemaradásomat. Voltak az elmúlt két hétben újabb látogatók.

Volt először is egy hétig a Bíró nagypapa és az Éva néni. Ők voltak az utolsók a sorban a Magyarországról berepülő látogatók sorában.


Aztán járt látogatóban a Suzie is. Tudjátok! Zsuzsi a kiwi. Újzélandról. (Bárhol is legyen az...Zeelandról már hallottam, az itt van a szomszédban a hollandusoknál. Ezek szerint ebből van egy újabb kiadás is?) De ez most mindegy. A lényeg, hogy járt itt KicsiSzuzi, és hozott ajándékba egy zöld egeret. (Zöld egeret! Értitek!?) Azért jó, hogy eljött.


És íme az egér. Hol máshol, mint a nyúl mögött.

És járt még nálunk Kata és Jürgen is. (Apa kedvenc szőke nője és a politomókus ürge egyenesen Rangendingenből.) Hoztak csokit is!!!


Kata már másodjára volt itt. Kezdek gyanakodni, hogy valamit akar tőlem. Először csak gyönyörködött, aztán kaptam megannyi puszit is. Khm-khm...Hiába mondtam, hogy "Nó tacsi-tacsi, dzsaszt luki-luki!"


A hétalvó

Az a hír járja, hogy az alvókámmal nincsenek gondok. El kell ismernem, hogy pihenni szeretek.
Mert aludni jó!


Háton.

Oldalt.


Hason.


Babakocsiban.

Bárhol és bármikor és bárhogyan...

kedd, november 21, 2006

Itt a kezem, nem disznóláb

Playgirl

Megjelenés előtt kiszivárogtak a Playgirl legfrisseb számának címlapfotói.

Íme a BOTI-TEST! (Ez ám a pocak!)

Bicepszfeszítés. (A kényes részeket kitakartuk a gyengébb idegzetűek kedvéért.)


Na jó, legyen egy fütyis is. (A lányok unszolásának engedve.)

hétfő, november 20, 2006

Bíró nagypapával

Én éppen a Bíró nagypapa szavait iszom, miközben jóapám a nagypapa borát issza a háttérben. (Ezt a cenzor utólag kiretusálta.)


Hasfájás ellen nincs jobb egy erős férfi alkarnál.


Nagypapa puszil


Én meg csak tűrök és tűrök...

Fotelben nyugizom


vasárnap, november 19, 2006

Parklife 1


Brüsszel néha meghazudtolja önmagát, és egész tűrhető idővel lepi meg az embert. Az elmúlt hetekben szinte naponta kikocsiztam, hogy a jó levegőn pihenjem ki a nap fáradalmait. Legszívesebben délután hajtatok ki, úgy négy körül, hogy teára éppen hazaérjek. Ez úgy megy, hogy befogatok a kocsi mögé egy nagypapát és gyí!

Gondolhatnátok, lassan úgy ismerem a környéket, mint a tenyeremet, de hát a tenyerem kicsi, St-Gilles meg elég nagy.

(A rossznyelvek szerint a helyismereti hiányosságaim egyszerűen annak köszönhetőek, hogy mire a sarki postához vagy kocsmához érünk -- attól függően, merre indulunk -- én már javában alszom. Jól ringat a macskakő...)

Szóval nekem aztán mindegy merre megyünk, csak menjünk. A kocsisaim valamiért a közeli parkokat kedvelik igazán, ahogy a képeken is látszik.



Néha apa is elkísér. De általában ilyenkor ő még nincs itthon.

Aki pedig azt meri állítani, hogy nem is én vagyok a kocsiban, azt kitiltom a blogomról! Meg persze az ellenkezőjét könnyedén tudom bizonyítani.

Néha hazaérve ki sem szállok, csak alszom tovább.


vasárnap, november 12, 2006

Papás-mamás

Na de hova gondoltok!?...

Képek anyával és apával:





Portrék