Hétvégén kisütött a nap! (Ez biztos bekerül a történelemkönyvekbe!) Ilyen körülmények között nem maradhattunk otthon; irány a Bois de la Cambre.

Persze mire összeszedtük magunkat és kiértünk a boába, a napsütésnek már nem sok nyoma maradt.

Azért megkerültük az egész tavat/parkot/erdőt.

A büszke nagypapa volt a kocsis.

Én csakazértsem aludtam. Nézelődtem, mert sok érdekes látnivaló volt.

Végül nem bírtam tovább a babakocsiban. Apának kellett cipelnie. Innen még jobb volt a kilátás.

Végül egy érdekes tábla, a túlbuzgóság mintapéldája. Vajon befagyott már valaha ez a tó?
