David Copperfield (aka Rézmező Dávid) babérjaira török. Már van egy "eltűnök a szekrényben" trükköm. Most csiszolom a bőröndös-eltűnőset, ehhez persze rengeteget kell gyakorolnom.
Van egy csavar is a dologban: DuDu is jön velem, és ő is köddé válik.
Még nem is meséltem, hogy új szekrényt kaptam. Szép fehéret, rajta állatkákkal. Annyira megtetszett, hogy egyből be is költöztem. Otthonos polcot találtam magamnak, ahol ha magamra zárom az ajtót, végre elbújhatok a szülők elől is...
Pusztazámori nosztalgiázásból hazafelé nagyszerű játszótérre akadtunk Biatorbágyon, nem messze a viadukttól. (Matuska Szilveszter emlékpark...) Ott készültek ezek a képek.
Betöltöttem az egyet. Megünnepeltük. Kétszer is. Volt torta. Kettő is. Lesz képriport. Több is. (A blogszerkesztő meg - szokás szerint - elfelejtett frissíteni.) Addig be kell érnetek ezzel.