Orvosok határok nélkül

Bemelegítésként kezdeném rögtön egy obligát "reggeli nyugi a kanapén" fotóval.

Ma először hagytam el az otthon biztonságos melegét. Nagyon izgi volt. Elmentünk először a nőgyógyász nénihez, akinek megismerni véltem a hangját. Aranyos nagyon. Gergely Juditnak hívják, de itt csak "doktőr zserzseli"-ként aposztrofálják. Most nem velem volt elfoglalva. Anya sebét nézte meg, ami kicsit begyulladt, de egy-két nap és rendbejön.
Aztán megint én voltam a középpontban: udvariassági látogatást tettem a gyerekorvosnál. Xénia a neve, remélem nem kapok tőle Xénia lázt. Űrgammákat mindenestre nem láttam...
Ja és lényeg: azt mondta, a dokinéni, hogy minden rendben van velem. Meg hízelegni is próbált, hogy szép baba vagyok, de ezt eddig is tudtam:


Bár az utazószettem eléggé űrtechnika, meg passzív biztonság, meg miazmás; mintha egy Volvoban utaznék. Szerintem apa kissé túllihegi ezt a dolgot, bár most saját szememmel is láttam, hogy vezetnek a belgák. Hát...???!!!


A nagy autózásban eléggé elfáradtam, ezért otthon kis sem szálltam az űrsiklóból, hanem egyből húztam a lóbőrt. Persze a fél szemem ilyenkor is a pályán tartom...


Egy mozgalmas nap méltó befejezése volt az a naplemente, amit az esti fürdés és vacsora után már az ágyamból szemléltem.