Szabi bácsinak és Irina néninek ajánlva.
hétfő, október 09, 2006
Séta
Ma először voltam igazán házon kívül. Elmentünk sétálni a szemközti házak mögött rejtőzködő mini-parkba, utána meg elkísértem anyáékat vásárolni.
Autós póló, autós harisnya,
kertésznadrág,
nyuszis kabát,
kenguru (+ autós sapka!),
és végül apára csatlakozva útra készen.
Már akkor sejtettem, hogy valamiben sántikálnak, amikor rugdalózó helyett vagány utcai szerkót adtak rám:
Autós póló, autós harisnya,
kertésznadrág,
nyuszis kabát,
kenguru (+ autós sapka!),
és végül apára csatlakozva útra készen.
Megnéztem tehát magamnak Saint-Gillest, és nem tűnt rossz helynek. Mondjuk sokat nem láttam belőle, mert ahogy kiléptünk a lépcsőházból, egyből elaludtam. Ez a ringatózás ismerős nekem a pocakbeli időkből.
Ahogy hazaértünk a sétából, rögtön le is dőltem, hogy kipihenhessem a gyaloglás fáradalmait. Még átöltözni sem volt időm.
A nap fénypontja azért mégiscsak a fürdés volt. Hú de finom meleg a víz!
Ahogy hazaértünk a sétából, rögtön le is dőltem, hogy kipihenhessem a gyaloglás fáradalmait. Még átöltözni sem volt időm.
A nap fénypontja azért mégiscsak a fürdés volt. Hú de finom meleg a víz!
A brüsszeli gyereklátogatók
(Jókai után szabadon)
Járni még egy ideig nem fogok tudni, de álmomban azért gyakorlom. Persze van még mit csiszolni rajta, de kezdetnek nem rossz, ugye?
Ma először volt komolyabb vendégjárás nálunk.
Persze nem engedtük, hogy tömegével járuljanak színem elé a rajongók; csak szépen egyesével. És természetesen üres kézzel sem jöhettek. Az egyik tökkrémlevest hozott, a másik almás-sajtos csirkemellet. Anyáéknak. (Egyébként foglaltassék aranyba a kezük!)
Nekem meg mindenféle játékkal akarták kiszúrni a szemem. Hát mi a baj a csokival?
Végül sikerült kiengesztelniük. Hiába, ki ne élvezné, ha csinos csajok kézről kézre adnák???
Először úgy tettem, mintha aludnék. (Jó horgász beetet...)
Nagyokat ásítottam, mintha egyáltalán nem érdekelnének.
Aztán szép lassan kezdtem őket elbűvölni. Persze nem tudtak ellenálni az őzikeszemeknek.
Apa azt mondta, jól jegyezzem meg ezt az időszakot, mert soha többet nem fogom tudni azzal szórakoztatni a lányokat, hogy ártatlan szemmel bámulok rájuk, ásítozom, és néha trottyantok egyet. Néhány év, és ugyanez tűrhetetlen viselkedésnek minősül majd.
Szóval azt a következtetést kell levonnom, hogy jól áll nekem a hölgytársaság.
Bár Kata nénivel nem mindig egyezett érdeklődésünk iránya...
Orsi néninek pedig durván hátat fordítottam.
Azért máskor is szívesen veszem, ha meglátogatnak. Jókat nevettünk együtt.
Persze azt legközelebb nem fogom tolerálni, ha kitúrnak a nagy csíkos puhaságról. Nem Huszt vára ez!
Ma először volt komolyabb vendégjárás nálunk.
Persze nem engedtük, hogy tömegével járuljanak színem elé a rajongók; csak szépen egyesével. És természetesen üres kézzel sem jöhettek. Az egyik tökkrémlevest hozott, a másik almás-sajtos csirkemellet. Anyáéknak. (Egyébként foglaltassék aranyba a kezük!)
Nekem meg mindenféle játékkal akarták kiszúrni a szemem. Hát mi a baj a csokival?
Végül sikerült kiengesztelniük. Hiába, ki ne élvezné, ha csinos csajok kézről kézre adnák???
Először úgy tettem, mintha aludnék. (Jó horgász beetet...)
Nagyokat ásítottam, mintha egyáltalán nem érdekelnének.
Aztán szép lassan kezdtem őket elbűvölni. Persze nem tudtak ellenálni az őzikeszemeknek.
Apa azt mondta, jól jegyezzem meg ezt az időszakot, mert soha többet nem fogom tudni azzal szórakoztatni a lányokat, hogy ártatlan szemmel bámulok rájuk, ásítozom, és néha trottyantok egyet. Néhány év, és ugyanez tűrhetetlen viselkedésnek minősül majd.
Szóval azt a következtetést kell levonnom, hogy jól áll nekem a hölgytársaság.
Bár Kata nénivel nem mindig egyezett érdeklődésünk iránya...
Orsi néninek pedig durván hátat fordítottam.
Azért máskor is szívesen veszem, ha meglátogatnak. Jókat nevettünk együtt.
Persze azt legközelebb nem fogom tolerálni, ha kitúrnak a nagy csíkos puhaságról. Nem Huszt vára ez!
Az én kanapém az én váram!!!
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)