Apa csapot szerel 2

(Lásd még korábban: http://szucsbotond.blogspot.com/2007/01/ezermester.html)

Ismét Badadadás csapszerelés, ezúttal magyarba'.

Ilyen volt:


Ilyen lett:


Ez ám a szabadság! Hát a polák vízvezeték merre szerel ilyenkor?

Józan tojásünnep avagy így húsvétoltok ti

Szerdán ismét újabb bizonyítékot találtunk UP és apa kísértetiesen hasonló gyermekkori emlékeire.

Szabadon idézem a szerzőt:
"Kedvenc húsvéti emlékem még Szolnokról: a város közepén, ahol a Szapáry utca keresztezi az éppen Kossuth Lajossá váló négyest, villanyrendőr villog sárgán. Óvatoskodunk át a grószfaterral, ezerkettes homokszínű, szemben egy duplalámpás fehér nagypolszki, a volánnál kaalpos, nagybajszú vidám ember, fehér ing, klasszikus locsolkodócucc, mintha egy néptánccsoportból szökött volna meg. Megáll a lámpánál, hátrafordul, előrenyújtanak neki az utasok egy demizsont, meghúzza, aztán tőgáz, át a kereszteződésen."
és még
"Megint Szolnok. A Mária (bocs: Május 1.) utcai közért előtt alumíniumszőnyeggé álltak össze a földbe taposott féldekás- és söröskupakok...talpas Szimfi, Fecske, sör, feketecímkés cserkó. Én is odatámaszkodtam a falhoz egy-egy üveg bambival és szocializálódtam erősen."

"De ma már nem isznak rendesen az emberek. Rohanó világunk. Nincs idő inni se, dolgozni kell."

Egy napom Pesten

Főbéjedünk valamikor hajnalban. Anyáéknak meg se mondom mikor, nem kell mindenről tudniuk. Egy idő után elunom magam, és csengetek (na jó, kiabálok) a szolgáknak, hogy lesznek szívesek elkészíteni a reggelimet. Aztán bekéredzkedek anya és apa közé az ágyba, és elmesélem mit álmodtam. Általában semmit sem értenek az egészből.
A nappali szőnyegén folytatom, sergek-forgok. Elfáradok, visszamászom az ágyamba, és rápihenek a délelőttre. Tizenegykor tízórai (elevenses?). Pempő-time. Ebédre a Gombócművekből rendelek a személyzetnek valami kiadósat, hagyom hagy fogyasszák el nyugodtan, legyen energiájuk engem körberajongani. Ebédre Nutrillont tolok.
Délután kihajtatok a Margitszigetre, ahol akácillatot inhalálok álmomban. Szieszta-time. Van, hogy a tetőkertben (vagy tetőkerten?) szunyálok inkább; innen szemmel tarthatom a várost alant, Pestet-Budát egyaránt. (Sej, a budai hegyek alatt...!!!) És már el is jött az uzsi ideje. Jó a magyar babakaja-kínálat.
A korai esti órákban tartok általában audienciát. Jönnek is a hívek szép tömött sorokban. Elbűvölöm őket (kívóbűgyölő), ami sok energiámat felemészti. Elfáradok. Megfürdetnek, megtörülnek, bekennek mindenféle jóval, felkerül a pizsama, számba a cumisüveg, és egy-kettőre a hálózsákomba vackolom magam Duduval (DooDoo). Aztán horpasztok reggelig.

Ugyanez képekben:

Feszt. Ja, könyvfeszt.

Újra Budapesti Könyvfesztivál! Kultúra emberek! Kúl!

Díszvendég: Umberto Eco. Tudjátok: Foucault Rózsa Gyuri nevében ingázik a tegnap szigetéről kacsacsőrű emlősre vadászva a fikció erdejében.
Megnyit Hiller Pityu bá, a Nagydíjat kapja Eco bá, átadja Demszky Gabi bá, laudál Eszterházy Péter bá.
A (Niki) laudációból rengeteg érdekeset megtudunk. (Alig bírok ellenállni a kísértésnek, hogy mind a 4 oldalt bemásoljam mindenki okulására -- és tolmácsok elrettentésére).
Például azt, hogy az Eszterháziak kutyája a keresztségben az Umberto nevet kapta - ez maxigáz. (A név eredeti tulajdonosa válaszában köszöni, és sajnálja hogy neki nem lehet németjuhásza, de sajnos az asszony allergiás a kutyaszőrre [v.ö. EP macskaszőr-irányelv korábban!], viszont ígéri, hogy amint eltávozik az asszony az élők sorából, feltétlenül lesz kutya, és annak a neve Péter vagy Eszterházy lesz. Ez még nyitott kérdés. Egyébként meg mégiscsak vulgárisabb egy balerinával meglépni, mint egy spániellel.)
Valamint azt is, hogy nem lévén indoeurópaiak [sem], a magyarok könnyen ellenállnak az 'Eco ekhója' típusú mélypontoknak, viszont EP [ez ám a koincidencia, mi?] bevallja, hogy "Eco az én Tihanyom".
(Nosza, akkor mi is süssünk el egyet: ECO? No, mi a? Húúú...tíz fekvőtámasz, fél kézzel az erkélyen.) És még azt is, hogy Botev a bolgár Petőfi de-az-semmi-mer' Eco meg kiköpött Karinthy. Hoppá!
Megismerkedünk olyan EP által 'varázsigeízű'-nek titulált szavakkal, mint bezoárkecske, tikbegy, cibetpatkány (avagy pézsmapatkány avagy musk rat avagy Castor zibethicus - volt a Petíciós Bizottságban, csak mondom), illetve bányagróf.
EP: "Mi kívánnál lenni, édes fiam? Bányagróf, apám. Egy Jókai regényben. Fordította Umberto Eco."

Uff!


Ja, apropó.
1) Mindenkivel ezennel tudatom, hogy a kacsacsőrű emlős angolul a duck-billed platypus névre hallgat és erre apa emlékezett biológiából. fodor (csupa-csupa lower case!) biztos örülne...
2) Hogyan mondják azt angolul, hogy szépirodalom? Nem franciául! Angolul. (Ja, értem. Az más.)