szerda, november 08, 2006
Nagypapa szeme fénye
A nemi esélyegyenlőség jegyében nagypapának is szentelünk egy külön post-ot. Meg csakazértis. Meg egyébként is. Meg a miheztartás végett. Meg miazmás.
Természetesen nagypapa szűkszavúságához méltó módon kommentár nélkül, mert hát a nagyi dumáját is bírom, de azért egy széles, izmos férfiváll nyugalma semmihez sem fogható...
Nagymama szeme fénye
Az az igazság, hogy a nagyira nem lehet nem odafigyelni. Folyton beszél hozzám - ami jó, viszont egy szavát sem értem - ez nem annyira jó. Abban reménykedem, hogy ez egyszer majd megváltozik...Addig csak szájtátva hallgatom.
Csak sejtem, hogy vicceseket mond; ilyenkor jólnevelten mosolygok. (Vagy cinkosan kacsintok?)
Amikor végképp érthetetlen a sztori, nagypapira tekintek kétségbeesetten, hátha ő majd segít kibogozni a történet szálait. (Az a sejtésem, hogy ő sem mindig érti teljesen, csak úgy tesz mintha...)
Na itt untam meg a mesedélutánt:
Csak sejtem, hogy vicceseket mond; ilyenkor jólnevelten mosolygok. (Vagy cinkosan kacsintok?)
Amikor végképp érthetetlen a sztori, nagypapira tekintek kétségbeesetten, hátha ő majd segít kibogozni a történet szálait. (Az a sejtésem, hogy ő sem mindig érti teljesen, csak úgy tesz mintha...)
Na itt untam meg a mesedélutánt:
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)