Sziesztázunk a heverőn (vagy heverünk a sziesztán?) és apa mesél. Hogy miről? Mindenféléről. Főleg friss pesti élményeiről.
A melóról. A konszekezésről. A vámosokról/pénzügyőrökről. A VPOP vegyvizsgáló intézetéről és annak parancsnokáról. ("
Ezredes úr, jelentkezem!") Laborról, gázkromatográfról, tömegspektrométerről. 1. sz. reptéri vámparancsnokságról, egyiptomi barackízű pipadohányról. Áruvizsgálatról, okmányellenőrzésről, vámárunyilatkozatról, szabad forgalomba helyezésről. Fináncmenzáról, fináncpálinkáról.
Mesél még a honvágyról is. Budapest újrafelfedezéséről. Sashalomról, kertvárosról, HÉVről, Örs-vezér térről. (
Zörög a HÉV, árnyékol a panel...) Lehel piacról, Víg sörözőről, kisfröccsökről, tökfőzelékről, pörkölt-feltétről, disznótorosról, házi savanyúságról, kialvatlanságról, fejfájásről. Szürreális rózsadombi fotózásról, (
http://www.worldofluxury.hu/ > magyar > music off > a WOL > a villa) minősíthetelen újgazdag arcokról, és rögtön utána a pesti betontenger szürkeségéről, a koszról, a hómikról. Kálvinról, Nyugatiról, Kelóról, Rottenbinyóról, Lövölde térről, Szondi utcáról (
Szondi utca körút sarkán...) és nem utolsósorban a Szabolcs utcáról (
http://www.semiramis.hu/ > Semiramis házak belépés > fotók), a Volán telep és Spirál szervíz eltűnéséről, a kormánynegyed terveiről. Az otthonlét hangulatáról. A semmi máshoz nem hasonlítható keserédesről.
