Costaud kapitány

Komoly hírem van! Ma hivatalosan is újra átléptem a lélektani négykilós határt!!!

Ezzel kiérdemeltem a Costaud kapitány becenevet! (mini Suki kapitány...)

Anya délelőtt elment sebkötözésre, mi addig apával a kanapén rosszalkodtunk.


A nap fennmaradó részét többé-kevésbé alvással töltöttem.

Orvosok határok nélkül

Bemelegítésként kezdeném rögtön egy obligát "reggeli nyugi a kanapén" fotóval.

Ma először hagytam el az otthon biztonságos melegét. Nagyon izgi volt. Elmentünk először a nőgyógyász nénihez, akinek megismerni véltem a hangját. Aranyos nagyon. Gergely Juditnak hívják, de itt csak "doktőr zserzseli"-ként aposztrofálják. Most nem velem volt elfoglalva. Anya sebét nézte meg, ami kicsit begyulladt, de egy-két nap és rendbejön.
Aztán megint én voltam a középpontban: udvariassági látogatást tettem a gyerekorvosnál. Xénia a neve, remélem nem kapok tőle Xénia lázt. Űrgammákat mindenestre nem láttam...
Ja és lényeg: azt mondta, a dokinéni, hogy minden rendben van velem. Meg hízelegni is próbált, hogy szép baba vagyok, de ezt eddig is tudtam:


Bár az utazószettem eléggé űrtechnika, meg passzív biztonság, meg miazmás; mintha egy Volvoban utaznék. Szerintem apa kissé túllihegi ezt a dolgot, bár most saját szememmel is láttam, hogy vezetnek a belgák. Hát...???!!!


A nagy autózásban eléggé elfáradtam, ezért otthon kis sem szálltam az űrsiklóból, hanem egyből húztam a lóbőrt. Persze a fél szemem ilyenkor is a pályán tartom...


Egy mozgalmas nap méltó befejezése volt az a naplemente, amit az esti fürdés és vacsora után már az ágyamból szemléltem.

Hétfő

A reggeli ébredés továbbra sem erősségem. Ti is utáljátok a hétfő reggelt? Még az egyik szememet valahogy ki is tudom nyitni, de a másikat...

Reggeli után szeretek átköltözni a kanapéra, és ott egy sziesztával indítani a napot. Innen tudom legjobban figyelemmel követni a történéseket.

Persze akkor az igazi, ha anya is dédelget egy kicsit.

Sajnos az idilli nyugalmat megzavarta a védőnéni érkezése. Nem szívesem vetkőzöm meztelenre idegenek előtt, de aztán beadtam a derekam. Megérte a pucérkodás, mert nagyon megdícsérte a testemet. Hát érdemes ezeknek a legcsinosabb ruhánkat felvenni???
Délután a változatosság kedvéért szunyáltam egy kicsit...


...amihez aztán anya is kedvet kapott:


Búcsúzásképpen a rajongók kérésére következzék egy csücsöriszáj fotó:

Csak egy unalmas kora őszi vasárnap

Az első átlagos vasárnapomon is lassan túl vagyok.

Reggel befészkeltem magam anya és apa közé; ott vártam a cumisüveg formájában érkező sültgalamb röptét.


Persze tudtam volna még aludni...ha hagynak.


Ebéd után megnéztem egy vicces filmet, persze bőr alól.


Fürdés előtt pedig apát is megtornáztattam egy picit.

Első napom itthon

Egész tűrhetően telt az első estém itthon. Azért a legjobb mégis az volt, mikor hajnalban anya és apa közé befészkeltem magam.

Aztán reggeli után megfájdult a pocakom, de anya megyógyította.


Ebéd után pedig "A kanapé ördöge" főszerepére próbáltunk...


Anya is besegített. Szerintem egy mekllékszerepet neki is el tudok intézni.

Ja, azt nem is meséltem végül, hogy a fater nyert velem a lottón. Komolyan! Megtette a születésnapom dátumát, és malaca volt. Egy komoly hármas kettő ötvenet fizetett neki. De makiba! Vagy euróban? Mindegy. A lényeg, hogy nekem eddig egy fillért sem adott. Hát milyen dolog ez?!#@

Fülesmackó

No comment.

Újra hazai pályán

Végre újra itthon!!! A pocakból pont ilyennek képzeltem.

Egyébként meg ideje volt, hogy visszafoglaljam a kanapét!

Birtokba vettem a szobámat is. Mit ne mondjak: lehetne nagyobb is, és a kilátás is hagy maga után kívánnivalókat.


Most megyek aludni, mert nagyon elálmosodtam. Hátha itthon végre kialudhatom magam.

Jó éjt gyerekek, búcsúzik a Boti mára.

Nyolcadik nap

Hivatalosan is létezem: bekerültem az anyakönyvbe. Születési hely: Uccle/Ukkel. Hoppá!

Ez még jó lehet csajozós dumának is...
(- És hol van az az Uccle?
- Ez egy hosszú történet. Az úgy volt, hogy ... kérsz még valamit inni?)

Közben persze én sem volt rest, és lendületből bevágtam majdnem két felest tejciből. Ezzel a magyaros virtussal annyira lenyűgöztem a dokit, hogy egyből úgy döntött, hazaenged.

Jipííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííí!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Persze ezt én csak anyától tudom, mert én mindeközben bőszen húztam a lóbőrt.

Először persze még elbúcsúztam mindenkitől az osztályon. A jobb csajoknak megadtam a címem és a telefonszámom is. Aztán dodóztam még egy kicsit.

Elkezdtünk végre összepakolni, apa meg hazaszaladt a kocsiért. Aztán apa visszajött, és anya még mindig pakolt. Én már be is öltöztem a nagy útra; vettem a kalapom és kabátom.

És anya még mindig nem készült el. Mit tudnak ezek a csajok ennyi ideig készülődni? Persze mi férfiak ezt nem érthetjük...És nem is értjük. Úgy tűnik apa sem.

Végül azért csak elkészültünk, és hazagurultunk az 'operábajárós' autónkkal. Mondjuk mondtam az öregemnek, hogy ne parkoljon be vele a folyosóra...

Hetedik nap

Hurrá! Juhé! Éljen!
Nagy hírem van!!!
Kivették a szondát.

Azért mindjárt másképp nézek így ki, hogy nem lóg egy ronda cső az orromból...Mondjuk az arcomon még egy kicsit látszik a nyoma, de ez még akár macsó is lehet. (Majd azt mondom, hogy akkor szereztem, amikor egy kishölgy becsületének védelmére keltem.)

Persze a cső hiányában újra napirendre került a kajálás kérdése. Az az igazság, hogy a cicivel valahogy egyelőre nem vagyok kibékülve. Olyan furcsa, és nehezen jön belőle a finomság.
Anya végső kétségbeesésében (ez egy milyen bonyolult szó?) rábólintott a cumisüvegre. Úgy tűnik bevált a taktika, mert délután 3kor, 6kor és este 9kor meg éjfélkor is szépen bevertem a 60 ml-es adagomat. (az több mint egy feles anyatej, húzóra!)

Most már két evés között lent lehetek anyával a szobánkban, és ott jó nagyokat lehet aludni, mert nem pittyeg a sok gép és nem sírnak állandóan a kollégák.

Szóval ma megint sokat együtt lehettem hármasban anyuval meg apuval. A fater teljesen el van készülve, állandóan nyúzni akar. Mondjuk én is visszaélek a helyzettel: ma este is direkt a "j'aime Papa" pizsamámat vettem fel.

Hatodik nap - délután

Hát ilyen az, amikor látszólag az igazak álmát alszom, de közben igen komoly matematikai problémákon töröm a fejem. Apa mondta, hogy segítsek már neki egy-két integrálási problémával. (Persze én titokban a globális felmelegedés problematikájával foglalkozom.)

Délután kimenőt kaptam. Lementünk anyával a harmadikra, és együtt szunyókáltunk egy kicsit. Nagyon ideje volt már, hogy kettesben sziesztázzunk a saját szobánkban.

Minden rendben is ment volna, amíg apa meg nem jött. Mert ő aztán nem hagyott nyugton; folyton macerált, meg hozzám nyomta a szőrös arcát. És akkor csodálkoznak, hogy ilyen mérges vagyok:

Pedig egész délután tudtam volna aludni...

Mondjuk a szondát igazán kivehetnék már. Vagy legalább kössenek a csőbe egy kis zöldbabfőzeléket feltéttel meg kisfröccsel -- csak a változatosság kedvéért.

Hatodik nap - délelőtt

Fú!!! Ma nagyon sok minden történt.
Reggel apával fürödtünk. Rögtön mutatok is testet. (A playgirl-ben sem látsz ilyet...hehehe)


Aztán kaptam finom ebédet. A változatosság kedvéért anyatejet. Csőből. Hogy ez milyen reform-diéta lehet??? Viszont most már nincs benne cukor, és mégis jó a vércukorszintem. Hurrá!!!

Persze még nem engednek ki a megfigyelőből, de én tudom az igazi okát...(ja, a szőke nővérke nagyon nyomul.) Meg is mutatom, hol lakom most.


Aztán elvittek ultrahangra (csak itt echographie-nek hívják) ahol megvizsgálták a buksimat és a belső szerveimet, és kiderítették, hogy minden rendben van. (v.ö. "mégmonták a zuttrahangon") Hát ha megkérdeznek engem, ezt én is meg tudtam volna mondani.

Ötödik nap

Úgy tűnik még maradok a csövön egy ideig. Bár a cukrot már nem teszik a tejbe, azért így is ízlik.
A doktor bácsi nem tudta megmondani, hogy mi okozhatja ezt az egészet, de engem nem is érdekel, mert úgyis najdnem egész nap alszom.
Néha azért kikukkantok a csinosabb nővérkékre, de csak fél szemmel, nehogy észrevegyék...

A baj csak az, hogy anyu meg apu mindig ébresztgetnek. Nincs az embernek egy perc nyugta sem...

negyedik nap

A doktor bácsi azt mondta, a lányok ragaszkodnak hozzá, hogy még maradjak az újszülött-megfigyelőben.

De ez persze nem igaz.

Úgy néz ki, hogy neonatális hipoglikémiám van. Valamiért mindig leesik a vércukrom, pedig anyatejben nincs hiány. Nagy baj nincs, kis cukorral dúsítják a tejcit. Azért az anyukám hiányzik egy kicsit, de remélem egy-kettőre visszamehetek a harmadikra a régi szobámba. Addig sajnos nem tudtok látogatni.

harmadik napom

Jelentem, kinyitottam a szemem.
Uff!

Kicsit leesett a vércukrom és ki kellett pótolni a cicit, de lassan újra erőre kapok. Ma még azért az intenzíven éjszakázom, de jó a társaság: van itt néhány csinos kislány... :-)