
Ezt anyának:
Szasza bácsinak:

De ha már végleg kifogytok az ötletekből, még mindig itt van ez:
A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészkara angol tanszékének komoly vezetője. (A baloldali pofa nem t'om kicsoda...hehehe)
Folyamatosan nyomatta a dumát a fülembe. Így utólag beismerhetem, pont úgy éreztem magam, mint apa tíz évvel ezelőtt a proto-modern dráma előadáson: "Hogy micsodának a micsodája micsinál?"
Jól összehaverkodtunk. Végre valaki, akivel el tudok beszélgetni a posztstrukturalizmusról.
Alaposan megszemlélt, majd megállapította: "Hibátlan kis szerkezet vagy, kisbarátom!"
Hát ilyen marhaságokat mondott ez a Derrida? Ezen muszáj nevetnem! Hát mit ért az ilyen a heideggeri fenomenológiához?
Attila komám, az idétlen szóvicceket ipari mennyiségben gyártja. Ilyen volt például a "tökös quiche - tökös Kiss" és a "mitsücckisSzűcs? - quiche-t sütsz kis Szűcs?".
Úgy tűnt, jól áll a kezében egy ilyen kisbaba. Kaptam puszit is a kobakomra. Erről persze - jellemző módon - az jutott eszébe, hogy van a magyar nyelvben is zöngétlen bilabiális implozíva (a puszi hangja).
A következő Marco bácsi volt a sorban. (Emlékeztek?: "miszter Szavjéla - rán-rán-rán!")


