Ötödik nap

Úgy tűnik még maradok a csövön egy ideig. Bár a cukrot már nem teszik a tejbe, azért így is ízlik.
A doktor bácsi nem tudta megmondani, hogy mi okozhatja ezt az egészet, de engem nem is érdekel, mert úgyis najdnem egész nap alszom.
Néha azért kikukkantok a csinosabb nővérkékre, de csak fél szemmel, nehogy észrevegyék...

A baj csak az, hogy anyu meg apu mindig ébresztgetnek. Nincs az embernek egy perc nyugta sem...

negyedik nap

A doktor bácsi azt mondta, a lányok ragaszkodnak hozzá, hogy még maradjak az újszülött-megfigyelőben.

De ez persze nem igaz.

Úgy néz ki, hogy neonatális hipoglikémiám van. Valamiért mindig leesik a vércukrom, pedig anyatejben nincs hiány. Nagy baj nincs, kis cukorral dúsítják a tejcit. Azért az anyukám hiányzik egy kicsit, de remélem egy-kettőre visszamehetek a harmadikra a régi szobámba. Addig sajnos nem tudtok látogatni.

harmadik napom

Jelentem, kinyitottam a szemem.
Uff!

Kicsit leesett a vércukrom és ki kellett pótolni a cicit, de lassan újra erőre kapok. Ma még azért az intenzíven éjszakázom, de jó a társaság: van itt néhány csinos kislány... :-)

a második nap

Továbbra is az alvás a kedvenc tevékenységem. Aki fel mer ébreszteni, az megjárja.

De ha meghallom, hogy valaki kineveti a kis számat, az is könnyen úgy járhat, mint a bizánci kapu...

szüleimmel (közkívánatra)

Apával és anyával.
Mentségemre szolgáljon, hogy egy diplomáciai mentességet élvező paparazzo (Peti úr) fotói - álmomban készültek, tudtom és beleegyezésem nélkül.

első reggel a pocakon kívül

Hát ezen is túl lennénk...
Kinyitottam a szemem, rácsodálkoztam a világra, és ..... gyorsan visszaaludtam.
Néha felébresztenek, hogy egyek, de én inkább hatjegyű számokat szorzok fejben.

keménykalap, krumpliorr és cseresznyeszáj

Sokak unszolásának eleget téve, íme néhány portré.
Még kissé zilált vagyok, de hát olyan ijesztő volt a landolás...
Csak azt tudnám, hogy az orromat meg a számat kitől örököltem?!

breaking news

Hát megérkeztem.
Szűcs Botond Márton vagyok, jelenleg 4 kiló és 52 centi.
A 05.30-as brüsszeli gyorssal jöttem, 22-én reggel.
(De hát ezek a belgák!? Még a nevem is alig bírják leírni...)

Közeledik az őszi napéjegyenlőség és a nagy nap, mikor a pocaklakónak meg kell ismerkednie a külvilággal. Az előkészületek utolsó lépéseként hiperűrsebességre váltunk és családi blogot indítunk. Csak, hogy a szájbertérben szájbergyerek lehessen Boti.
Hát így nézünk ki még anya hasában...