Hát ilyen az, amikor látszólag az igazak álmát alszom, de közben igen komoly matematikai problémákon töröm a fejem. Apa mondta, hogy segítsek már neki egy-két integrálási problémával. (Persze én titokban a globális felmelegedés problematikájával foglalkozom.)
Délután kimenőt kaptam. Lementünk anyával a harmadikra, és együtt szunyókáltunk egy kicsit. Nagyon ideje volt már, hogy kettesben sziesztázzunk a saját szobánkban.
Minden rendben is ment volna, amíg apa meg nem jött. Mert ő aztán nem hagyott nyugton; folyton macerált, meg hozzám nyomta a szőrös arcát. És akkor csodálkoznak, hogy ilyen mérges vagyok:
Pedig egész délután tudtam volna aludni...
Mondjuk a szondát igazán kivehetnék már. Vagy legalább kössenek a csőbe egy kis zöldbabfőzeléket feltéttel meg kisfröccsel -- csak a változatosság kedvéért.
1 megjegyzés:
Csizinek: Én csak magamra hasonlítok, jó? (Egyébként szerintem az orrom is anyáé, csak a szám apáé.)
Erixonnak: Majd ha hazaengedtek a kórházból, beszélünk szkype-on is, jó? Addig felszedek még pár kilót. A csajozós tippet meg feljegyeztem. Köszi Zsombi.
Megjegyzés küldése