csütörtök, szeptember 28, 2006

Hetedik nap

Hurrá! Juhé! Éljen!
Nagy hírem van!!!
Kivették a szondát.


Azért mindjárt másképp nézek így ki, hogy nem lóg egy ronda cső az orromból...Mondjuk az arcomon még egy kicsit látszik a nyoma, de ez még akár macsó is lehet. (Majd azt mondom, hogy akkor szereztem, amikor egy kishölgy becsületének védelmére keltem.)


Persze a cső hiányában újra napirendre került a kajálás kérdése. Az az igazság, hogy a cicivel valahogy egyelőre nem vagyok kibékülve. Olyan furcsa, és nehezen jön belőle a finomság.
Anya végső kétségbeesésében (ez egy milyen bonyolult szó?) rábólintott a cumisüvegre. Úgy tűnik bevált a taktika, mert délután 3kor, 6kor és este 9kor meg éjfélkor is szépen bevertem a 60 ml-es adagomat. (az több mint egy feles anyatej, húzóra!)

Most már két evés között lent lehetek anyával a szobánkban, és ott jó nagyokat lehet aludni, mert nem pittyeg a sok gép és nem sírnak állandóan a kollégák.


Szóval ma megint sokat együtt lehettem hármasban anyuval meg apuval. A fater teljesen el van készülve, állandóan nyúzni akar. Mondjuk én is visszaélek a helyzettel: ma este is direkt a "j'aime Papa" pizsamámat vettem fel.

1 megjegyzés:

Szűcs Botond írta...

Erixonnak: Te ki akarsz velem kezdeni!?

Cisiznek: Eddig is éber voltam, csak bőr alól követtem az eseményeket. Fotós kérésed teljesítve.