péntek, szeptember 22, 2006

keménykalap, krumpliorr és cseresznyeszáj



Sokak unszolásának eleget téve, íme néhány portré.
Még kissé zilált vagyok, de hát olyan ijesztő volt a landolás...
Csak azt tudnám, hogy az orromat meg a számat kitől örököltem?!

2 megjegyzés:

Leó Bendegúz aka Gézengúz írta...

Szia Boti!

Üdv, itt a túlparton.

- Szerinted igaz az, amit az őseim mondanak, hogy a nappal nem éjjel?
- És mit gondolsz, van élet a születés után?
- Ne félj, hamar kinő az ember orra, nekem már ekkora (________)

Csa,
Leó

Szűcs Botond írta...

Szia Leó!

Hát fura pocak innenső oldalán, az biztos.
Köszi mégegyszer az inspirációt a bloghoz. A messzi Magyarországon egész nagy olvasótáborra tettem szert a segítségével.
Majd ha hazaengednek a kórházból és kicsit megerősödtem, átugorhatnál hozzánk!

Boti