Nyolcadik nap

Hivatalosan is létezem: bekerültem az anyakönyvbe. Születési hely: Uccle/Ukkel. Hoppá!

Ez még jó lehet csajozós dumának is...
(- És hol van az az Uccle?
- Ez egy hosszú történet. Az úgy volt, hogy ... kérsz még valamit inni?)

Közben persze én sem volt rest, és lendületből bevágtam majdnem két felest tejciből. Ezzel a magyaros virtussal annyira lenyűgöztem a dokit, hogy egyből úgy döntött, hazaenged.

Jipííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííí!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Persze ezt én csak anyától tudom, mert én mindeközben bőszen húztam a lóbőrt.

Először persze még elbúcsúztam mindenkitől az osztályon. A jobb csajoknak megadtam a címem és a telefonszámom is. Aztán dodóztam még egy kicsit.

Elkezdtünk végre összepakolni, apa meg hazaszaladt a kocsiért. Aztán apa visszajött, és anya még mindig pakolt. Én már be is öltöztem a nagy útra; vettem a kalapom és kabátom.

És anya még mindig nem készült el. Mit tudnak ezek a csajok ennyi ideig készülődni? Persze mi férfiak ezt nem érthetjük...És nem is értjük. Úgy tűnik apa sem.

Végül azért csak elkészültünk, és hazagurultunk az 'operábajárós' autónkkal. Mondjuk mondtam az öregemnek, hogy ne parkoljon be vele a folyosóra...