Így két hét után úgy érzem, eljött az ideje, hogy rövid névtani esszében számoljak be arról, milyen nehéz egy baba élete, ha a nevéről van szó. Mert ugye azt gondolhatnátok, hogy egyszerű a dolgom: csak egy nevet kell megtanulnom hogy tudjam mikor beszélnek hozzám/rólam. De nem. Hiába kaptam tisztességes magyar nevet, rögtön kettőt, ha a felnőttek valamiért ragaszkodnak ahhoz, hogy újabb és újabb beceneveket ötöljenek ki számomra.
Lenne ugye először is a Botond. Szép ősi magyar név, de azért nem egy Koppány vagy Vajk. (nem vagyok én MIÉP-es.) Könnyű leírni, kimondani, tehát külföldön is praktikus. Becézni lehet például Botinak, vagy Bocinak.
Van még a Márton. Ez igazán nemzetközi, lehet Martin, Martino, stb.
Biztos ami biztos, megragadnám az alkalmat, hogy elhatárolódjak a St-Martin művésznéven ismert, a BMG falióra által a romantikus zene magyar sztárjának nevezett műpulitól és munkásságától, melyet a zenei közízlés ellen előre megfontolt szándékkal és aljas nyereségvágyból elkövetett sorozatos bűncselekménynek tekint minden jóérzésű ember. Akkor már inkább a Kenny G. Ha már lúd, legyen kövér!
Hol is tartottam? Ja igen, a Marcinál. Az egyik nagymamám például a fejébe vette, hogy ő csak Marcinak hajlandó majd hívni.
Anya és apa is mindenféle neveken szólítanak.
Itt van mindjárt a trükkös Joe. Ezt azzal érdemeltem ki, hogy mindig pelenkacserélés közben pisilek-kakilok. Amíg a mit nem sejtő célszemély a popimat tisztítja, és megcélzom, és igen jó találati aránnyal lepisilem. (Gyengébb idegzetű nézőink kedvéért egyes részeket kiretusáltunk.)
Vagy például a nuncius. Ezt Szabó Peti bá ragasztotta rám, de egyre inkább úgy gondolom, hogy volt alapja. (Itt éppen ballal osztom az áldást.)
Amikor az egyik szememmel sunyítok ki a nagyvilágba, akkor leginkább Félszemű Jack-nek szólítanak.
Anya evés közben kisfiam-nak szokott hívni, általában az "Egyél szépen kisfiam!" vagy a "Miért ízlik ez jobban neked, mint a cici?" összefüggésekben.
Van még a csücsöri, ami azt hiszem önmagáért beszél.
Néha, mikor különösen aranyos vagyok, akkor még a Drágaságom megszólítást is kiérdemlem.
És végül, de nem utolsósorban, néha kismackóvá minősülök - általában amikor medvebocs módjára nyöszörgök. (Ez az esetek többségében a trottyantásra való rituális felkészülés részét képezi.)
Biztos ami biztos, megragadnám az alkalmat, hogy elhatárolódjak a St-Martin művésznéven ismert, a BMG falióra által a romantikus zene magyar sztárjának nevezett műpulitól és munkásságától, melyet a zenei közízlés ellen előre megfontolt szándékkal és aljas nyereségvágyból elkövetett sorozatos bűncselekménynek tekint minden jóérzésű ember. Akkor már inkább a Kenny G. Ha már lúd, legyen kövér!
Hol is tartottam? Ja igen, a Marcinál. Az egyik nagymamám például a fejébe vette, hogy ő csak Marcinak hajlandó majd hívni.
Anya és apa is mindenféle neveken szólítanak.
Itt van mindjárt a trükkös Joe. Ezt azzal érdemeltem ki, hogy mindig pelenkacserélés közben pisilek-kakilok. Amíg a mit nem sejtő célszemély a popimat tisztítja, és megcélzom, és igen jó találati aránnyal lepisilem. (Gyengébb idegzetű nézőink kedvéért egyes részeket kiretusáltunk.)
Vagy például a nuncius. Ezt Szabó Peti bá ragasztotta rám, de egyre inkább úgy gondolom, hogy volt alapja. (Itt éppen ballal osztom az áldást.)
Amikor az egyik szememmel sunyítok ki a nagyvilágba, akkor leginkább Félszemű Jack-nek szólítanak.
Anya evés közben kisfiam-nak szokott hívni, általában az "Egyél szépen kisfiam!" vagy a "Miért ízlik ez jobban neked, mint a cici?" összefüggésekben.
Van még a csücsöri, ami azt hiszem önmagáért beszél.
Néha, mikor különösen aranyos vagyok, akkor még a Drágaságom megszólítást is kiérdemlem.
És végül, de nem utolsósorban, néha kismackóvá minősülök - általában amikor medvebocs módjára nyöszörgök. (Ez az esetek többségében a trottyantásra való rituális felkészülés részét képezi.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése