péntek, április 13, 2007

Egy napom Pesten

Főbéjedünk valamikor hajnalban. Anyáéknak meg se mondom mikor, nem kell mindenről tudniuk. Egy idő után elunom magam, és csengetek (na jó, kiabálok) a szolgáknak, hogy lesznek szívesek elkészíteni a reggelimet. Aztán bekéredzkedek anya és apa közé az ágyba, és elmesélem mit álmodtam. Általában semmit sem értenek az egészből.
A nappali szőnyegén folytatom, sergek-forgok. Elfáradok, visszamászom az ágyamba, és rápihenek a délelőttre. Tizenegykor tízórai (elevenses?). Pempő-time. Ebédre a Gombócművekből rendelek a személyzetnek valami kiadósat, hagyom hagy fogyasszák el nyugodtan, legyen energiájuk engem körberajongani. Ebédre Nutrillont tolok.
Délután kihajtatok a Margitszigetre, ahol akácillatot inhalálok álmomban. Szieszta-time. Van, hogy a tetőkertben (vagy tetőkerten?) szunyálok inkább; innen szemmel tarthatom a várost alant, Pestet-Budát egyaránt. (Sej, a budai hegyek alatt...!!!) És már el is jött az uzsi ideje. Jó a magyar babakaja-kínálat.
A korai esti órákban tartok általában audienciát. Jönnek is a hívek szép tömött sorokban. Elbűvölöm őket (kívóbűgyölő), ami sok energiámat felemészti. Elfáradok. Megfürdetnek, megtörülnek, bekennek mindenféle jóval, felkerül a pizsama, számba a cumisüveg, és egy-kettőre a hálózsákomba vackolom magam Duduval (DooDoo). Aztán horpasztok reggelig.

Ugyanez képekben:








Nincsenek megjegyzések: