A hét alvó legendája, a Kr. u. 5. századból származó ókeresztény legenda, amely a keresztényüldözések korából meríti tárgyát. Cselekménye: Epheszosz városában élt hét keresztény ifjú. Miután Traianus Decius római császár parancsa ellenére sem voltak hajlandóak áldozatot bemutatni a pogány isteneknek, félelmükben a város melletti hegyen egy barlangba rejtőztek. A császár nagy kövekkel torlaszoltatta el a barlang bejáratát, s az ifjak odabent mély álomba merültek. II. Theodosius korában felébredtek, s azt hitték, csak egy éjszakát aludtak. Egyikük lement a városba, hogy élelmet vásároljon. Amikor a nála levő, Traianus Deciust ábrázoló pénzzel fizetni akart, az emberek azt hitték, valami régi kincset talált. Ő elvezette a város népét a barlanghoz, s itt a kövek közül előkerült egy ólomlap, amelyen a barlang lezárásakor két titkos keresztény megörökítette az ifjak mártíromságát. Közölték a csodát a császárral, aki maga is eljött, hogy megcsodálja az életre kelt ifjakat. Azok beszéltek a császárral, majd mindannyian egyszerre újra meghaltak. (wikipédia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése